Interjú egy kecskeméti szövőművésszel
INTERJÚ EGY KECSKEMÉTI SZÖVŐ MŰVÉSSZEL.
Interjúmat egy nagyon kedves gyerekkori barátnőmmel készítettem akit, 17 éve ismerek. A szakmáját tekintve igazi nagy érték, kincs. Az életében a szövés, nagy helyet fogal el, és művészi adottsága elhivatott ezen a szakterületen.
Ő Fesető Imréné Gyurik Ildikó. Idén töltötte a harmadik X-et. Házas, a férje katona, két gyermekük van és várják a harmadikat. Jelenleg gyeden van, második gyermekével.. A gyerekek születése előtt egy szimering gyártó vállalatnál dolgozott, mint minőségellenőr, 3 műszakban.
A szakmája, valójában gobleinszövő, szőnyegkészítő és – javító. Szegeden végezte a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában tanulmányait; a képző- és iparművészeti szakon. De szerezett még másik szakmát is: Idegenvezető és Hostess, Békéscsabán az ILS Idegennyelvi Szakközépiskolában.
Összesen 4 iparág tartozik ide: kerámia, szobrászat, grafika, szövés. 3 nap közismereti órákkal, és 2 nap szakmai gyakorlattal. Ehhez a szakmához szükséges a rajzolás és festés is.
Az iskola első évében megtanulták az alapokat: hogyan kell felvetni egy szövőszéket, és hogyan kell szőni. Később jöttek az alapvető minták: kör, négyzet, csíkozás. A második év komolyabbra fordult: képek, árnyalás- egy alma és az árnyéka. A harmadik évtől jöhettek a fejportrék.
- Mihez kezdtél az iskola befejezése után? Miért nem helyezkedtél el a másik szakterületen amit tanultál?
- Az iskola után még a továbbtanulás foglalkoztatott, jelentkeztem is főiskolára, a pesti Iparművészeti Főiskolára divattervezőnek, Szarvasra óvópedagógus és rajz szakra. Természetesen ez egyik sem tartalmazza magát a szövést, ezért sem vettek fel egyik helyre sem. Van másik szakmám is idegenvezető és hostess angol nyelven. Próbáltam elhelyezkedni, de ebben a szakmában is túlkínálat van és persze olyan helyre bekerülni, amely nem jár sok utazással nagyon nehéz, nekem pedig ilyen kellett volna, már együtt voltam a párommal. Ráadásul a külső nagyon sokat számít, lehetsz te akár zseni is, érthetsz a számítógéphez, vagy ismerhetsz akár több nyelvet is, akkor is azt veszik fel, aki szemrevaló, vagy éppen ismer valakit a rokonságból…. És természetesen az sem éppen elhanyagolható tény, hogy a turisztikában van még mit fejlődnie az országnak. Ez jórészt csak időszakos munka.
- Értem. Nem is próbáltál művészként elhelyezkedni?
- Dehogynem, próbáltam. Az egyik ilyen próbálkozás vezetett a kecskeméti rajzfilm stúdióba is, ahol nagyon sok magyar rajzfilm készült. Megnézték a munkáimat, volt felvételi munka is, de egy grafikus teljesen más stílusban rajzol, mint egy szövőművész. Itt is a rajz a fontos, a szövéshez nem sok köze van. Ez volt jellemző bármelyik próbálkozásomra. Hiába van kezemben egy elismert iskola által kibocsátott bizonyítvány, a tehetség, mégis szembesülnöm kellett azzal, hogy valójában nem is keresnek ilyen, vagy hasonló „régi” művészeti ágra embereket. Ma csak a modern művészetek, a formatervezők, arculattervezők boldogulnak. A befutáshoz ismeretség kell a művészi körökben is, ami nekem nincs. Így senki nem tud ajánlani engem, és én sem ismerek senkit, akit érdekelne a szövés. Próbálkoztam több felé, dolgoztam több gyárban szerte az országban, majd itt Kecskeméten állapodtam meg a szimering gyártó vállalatnál, ahol hamarosan meós lettem. A szövés nem hagytam abba, először a városban csatlakoztam fiatal alkotókhoz, akik együtt próbáltak meg érvényesülni, de ez nem vezetett, igazság szerint nem vezethetett sikerhez. A sokféle művész sokféle művészetet vitt, így egyiket sem lehetett menedzselni. Nem igazán fér meg az alkotó és író, mindkettőnek más tér, más kifejezési forma kell. Próbáltuk összehozni a kettőt, szavalás, ének a kiállításokon, de nem az igazi, elismertséget egyiknek sem hoz. Sajnos kevés embert érdekel ebben a felgyorsult világban, hogy ki mit készített, vagy írt.
- És a „piszkos” anyagiak?
- Na, igen! Itt a probléma. Egy író dolga annyival könnyebb, hogy ő a semmiből gyúr verset, történetet, vagy bármit, amit szeretne. Neki elég a tehetség, egy zseniális elme vagy egy hangulat… Egy-egy kiállításon saját verssel én is felléptem. Egy alkotó művésznek, például nekem, a szövéshez alapanyag, eszköz kell, amelyet be kell szerezni, tudni kell használni, esetenként javítani. Majd rengeteg időt és anyagot felemésztve készül el egy „termék”, amelynek értékében meg kellene nyilvánulnia a művészet megbecsülésének is, de sajnos ez csak az anyagáron felül lenne lehetséges. Az elkészült mű ára az anyagártól indul, erre jönne rá a „munkadíj” vagy „rezsiköltség”, ki hogy nevezi, ami már a készítésbe fektetett időt fedezné. De ekkor a tehetség, a művészet még szóba sem került, pont ez az, amit egy író anyagár nélkül megkap. Az alapanyag ára 7000ft volt egy kiló fonal annak idején, jelenleg ez akár 10000 is lehet, persze ez csak átlagár, hiszen adott munka adott minőségű anyagot kíván. A kabát 5kg fölött van. Erre jön még rá a kiegészítők ára, ha van olyan, pl. a láncfonal mellett itt a gombok, a varrás és a tervezéshez igénybevett anyagok, a műhelyrajzhoz a papír, stb. A mai világban semmi sem olcsó. Az anyagok beszerzése sem megoldott, a művészellátó üzletek nem foglalkoznak fonallal, a rövidáru boltok kínálata pedig nem állandó. A választék sem megfelelő, hiszen ide árnyalatok is kellenek, nem csak alapszínek, vagy csicsás díszítő elemekkel besodort fonalak, hogy a kettő, vagy több színnel besodort fonalakról már ne is beszéljünk.
- Így valóban nem könnyű boldogulni, de, gondolom azért készül néha valami. És van-e valami olyan, amire különösen büszke vagy?
- Igen, többször vágtam már nagyobb fába a fejszémet, ennek eredménye pár olyan tarisznya, amit nem lehet butikban kapni, vagy pár portré, amely fotó alapján készült.
Két tarisznyát szőttem megrendelésre, és egy képet, amit Karácsonyra kértek a szülők a nagyszülőknek, a két kis unoka szerepel a képen. A többi munkám ajándéknak készült, pénz nélkül.
Minden művésznek van büszkesége, nekem is. Pár éve egy pályázatra készítettem volna egy kabátot, de sajna kicsúsztam az időből. Én terveztem minden részét. A gombok, a nyakpánt, és a kabát is egyedien tervezett pókmintát kapott. Sok elismerést kaptam már érte, de anyagi oldalról tekintve semmit.
- És a jövőre milyen terveid vannak?
- Terveim azok vannak, de megrendelő nincs. Így egyelőre a gyermeknevelés és később a munka mellett vállalok kisebb munkákat, mint mikor dolgoztam a gyerekek előtt. Megrendeléstől függően tudok vállalni emblémák, portrék, tarisznyák, díszpárnák, bekeretezhető képek, faliszőnyegek vagy kisebb szőnyegek megszövését, saját kívánság alapján.
- Köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk.
Csarnay Krisztina Veronika